Nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok, és azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok. De ha eltûnne az arcodról az a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák.
Mit tehetnék érted, hogy elûzzem a bánatod, hogy a lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot? Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék, áruld el nekem!
Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek, és annyi minden van jelen, amit megszüntetni nem lehet. De ha eltûnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák.
Mit tehetnék érted, hogy elûzzem a bánatod, hogy a lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot? Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék, áruld el nekem!
Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem, S hogy holnap is még veled leszek, sajnos nem ígérhetem. De ha eltûnne az arcodról az a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák.
Mit tehetnék érted, hogy elûzzem a bánatod, hogy a lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot? Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék, áruld el nekem!
Álombéli állomáson kis manók csücsülnek. Bibircsókos ormok hegyén tücskök hegedülnek.
Álombéli kis vonat, Álom szárnyon eltolat Álom szárnyon álomporral Telehinti álmodat. Álombéli utasok lidércek és törpék Zsákjukban piros gombák, szamócák és körték. Álombéli kis vonat, Álom szárnyon eltolat Álom szárnyon álomporral Telehinti álmodat. Álombéli vasúton kalauz a tündér Ingyen adja a jegyet vagy néhány gyémánt könnyért. Álombéli kis vonat, Álom szárnyon eltolat Álom szárnyon álomporral Telehinti álmodat. Álombéli síneken álomfény a mozdony Apró fényes csillagokkal leszállott az alkony. Álombéli kis vonat, Álom szárnyon eltolat Álom szárnyon álomporral Telehinti álmodat.
Ahol egy kisleány fut át a szivárvány alatt. Ahol az ifjak alkonyatkor szerelmet vallanak. Ahol az erdõben két öreg tölgy egymásnak bólogat. Ott még: egy csepp emberség maradt. Ahol a szobrászvésõ márványon magától szalad. Ahol felhõk fölött a repülõk egymásnak kacsintanak. Ahol a konyhában a kisgyereké a legjobb falat. Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a Királyok mindig igazat mondanak. Ahol gazdagok szegénynek kenyeret osztanak. Ahol az utolsó ölelésben õszinte a vigasz. Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol megszûnik a világon a gyûlölet, s harag. Ahol egy akkord nyomán a falak végleg leomlanak. Ahol reggel a Rádiótól jókedvû lesz a nap. Ott még: egy csepp emberség maradt. Ahol érezni, a kimondott szó nem röpke pillanat. Ahol az élet érték, s mögötte ezernyi áldozat. Ahol az orvos, a fizikus, a tanár szava, nem csupán panasz. Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a publikum, s a színész együtt várja a tavaszt. Ahol a költõ tudja, a kõ marad, s a víz szalad. Ahol utolsó esélyünk a kimondott gondolat. Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a kereskedõ ajándékként könyveket ad. Ahol van még marék föld - s lesz, ki majd arat. Ahol nyelved, neved értik, ahol lehetsz önmagad. Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a szeretet hídja hozzád vezet, soha le nem szakad. Ahol szavak szállnak az Égbe. Ahol a lélek szabad. Ahol mécsesek égnek a szellemért, ahol õszinték a szavak. Ott lesz a mi temetõnk, hol egy csepp emberség marad.
C.M. Schönberg - A. Boubil-Kretzmer - Miklós T: Álmodtam egy álmot...
Régen, ha férfi szólt hozzám, Hangja lágy volt, bársony. S a szó mind hívott. Szerettem, s hittem vakon még. És az élet egy dal volt, Rejtélyes, édes dallam. Hová tűnt hát? Nincs már sehol...
Álmodtam én egy álmot rég… Mikor még gyermek hittel éltem. Álmodtam őt, ki értem él. S hittem egy megbocsátó Istent. Nem féltem senkitől se még, Csak álmok voltak, dal és játék. Fizetni nem volt még miért, Az élet bőkezű volt, s gyöngéd. De jött a tigrisléptű éj, Sárga láng, egy éhes szempár. Álmom karmok tépték szét, Lelkem sírt gyalázatán. Ott feküdt karjaim közt Ő, Egy nyáron át, oly jó volt hozzám. Asszonnyá Ő tett gyermekből, S hogy jött az ősz, már messze járt. Álmodom még, hogy visszatérj, És úgy, mint rég, velem lesz mindig. Hazug az álom, bármily szép. Ő nem jön már, s hiánya pusztít! Álmodtam én egy életről. Hogy lehet más, hogy lehet jobb is! Hittem, mert voltak álmaim. Az élet megölte most mind.
